social

Interjú az új kamarai törvénymódosítással kapcsolatban Dr. Gáts Andrea MSZKSZ főtikárral

Részlet a cikkből:

(…)
Nincs kőbe vésve a kötelező kamarai tagság
Ahhoz, hogy támogatható legyen egy szakmai kamara létrehozását elrendelő törvény, az alábbi négy feltételnek kell teljesülni:

  • a szakmai kamara létrehozása közvetve sem jelenti az egyesüléshez való alkotmányos alapjog korlátozását;
  • a tagok által gyakorolt hivatás hagyományos szabad foglalkozásnak minősül, és olyan speciális bizalmi viszonyt testesít meg, amely közvetlen kihatással van az állampolgárok személyi és vagyoni biztonságára;
  • a szakmai kamara a tagságához, tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladat ellátására jön létre, és ezen közfeladatok köre pontosan meghatározott;
  • a szakmai kamara létrehozása a közkiadások közvetlen vagy közvetett csökkenésével jár.

Azt azonban nem szabályozzák, mitől függ, hogy kötelező-e a kamarai tagság, vagy nem. Jelenleg 15 szakmai kamara létezik Magyarországon, közülük egyedül a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarában nem kötelező a tagság, de korábban az volt. Plusz van két gazdasági kamara, a Magyar Agrárkamara, ahol kötelező a tagság, és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, ahol regisztrációs kötelezettség van, és évi 5000 forint kötelező kamarai hozzájárulás.

Az összes kamara köztestület. A kamaráknak három fő feladatuk van, az érdekképviselet, a saját önigazgatás fenntartása (saját bevételből, hogy ne állami pénzből kelljen finanszírozni), és a közfeladat ellátása (a MOK-nál az orvosok bejegyzése, névjegyzékek fenntartása, fegyelmi ügyek kivizsgálása, tájékoztatás, továbbképzés, stb.). A szakjogász véleménye szerint akkor működik jól egy kamara, amikor ez a három feladat egyensúlyban van, és kvázi önmagát működteti az adott szakma, nem terheli az állami költségvetést, maximum az átvett közfeladatokkal arányosan, ugyanakkor törvényi keretek közt képviseli a tagság érdekeit. Ennek során azonban kizárólag szakmapolitikai érvek mentén, ehhez szükséges diplomáciával kell eljárni, és biztosítani kell az országos köztestület napi politikától és pártpolitikától független működését.

Visszatekintve az derül ki, hogy az elmúlt száz évben mindig az aktuális kormány határozta meg, hogy az egyes szakmáknak volt-e önigazgatásuk (kamarájuk), vagy pedig az állami apparátus részeként tekintettek rájuk. 1945 után például még a legrégebbi kamara, az ügyvédi sem létezhetett hivatalosan. A rendszerváltás, vagyis 1990 után szép sorban megalakultak újra a kamarák. Ami az egészségügyi területet érinti, az orvosi, a gyógyszerészi és a szakdolgozói kamara szabályozását 2006-tól egy közös törvényben rögzítették a korábbi három helyett.

Szocialista mintát követ a Fidesz a kötelező MOK-tagság eltörlésével
Nem ez az első alkalom egyébként, hogy a mindenkori kormány úgy dönt, eltörli az orvosi kamara kötelező tagságát. 2006-ban a szocialista, szabad demokrata kormány is erre az álláspontra jutott. Eltörölte a Magyar Orvosi Kamara kötelező tagságát, hasonló okból, mint most – emlékeztetett Gáts Andrea. Akkor is holtpontra jutott a kormány és a kamara vezetése közötti tárgyalás, és szintén a kötelező kamarai tagság eltörlésével és az etikai ügyek elvételével próbálták megoldani a helyzetet. A kötelező tagság csak 2011-től állt vissza.

Fontos, hogy amennyiben elfogadják a mostani törvényjavaslatot, az csak az orvosi kamara jogosítványait és tagságát érinti, a gyógyszerészi és a szakdolgozói kamaráét nem, függetlenül attól, hogy egy törvényben szabályozzák a három kamara működését.

Ha a parlament rábólint a tervezetre, a folyamatban lévő etikai ügyeket is át kell adnia a MOK-nak, azokat nem zárhatják le, a törvény pedig azonnal felfüggeszti az elbírálást, amíg a kormány ki nem dolgozza az új etikai szabályzatot. Amikor az állam visszaveszi saját hatáskörébe azt, amit a tagdíjakból megoldanak a kamarák (évi mintegy 700 fegyelmi ügy van a MOK előtt), akkor az állami eljárásban a fegyelmi ügyek igen hosszadalmasra nyúlhatnak – tette hozzá, utalva arra, hogy mit tapasztalhatnak az orvosukra panaszt tevő állampolgárok az intézkedés mellékhatásaként.

Súlyos következmény

Hogy hány orvos lép majd ki a kamarából, és hányan rekesztődnek ki amiatt, hogy nem nyilatkoznak a tagság megtartása mellett, azt nem tudni. 2006-ban – Gáts Andrea tudomása szerint – jelentős számban maradt meg a tagság. Pár évig tartott az önkéntes tagság időszaka, és nem volt könnyű visszahozni a kötelező tagságot.

Szakjogászként sajnálatosnak tartja, hogy ahelyett, hogy a felek a tárgyalóasztalnál találtak volna megoldást, ismét a kamarai szabályozás került górcső alá. Úgy véli, mindkét fél kicsit túlreagálta az ügyet, és az érdekképviseleti tevékenység előtérbe kerülése miatt lépett a jogalkotó. Hiszen ha nincs kötelező tagság, akkor a teljes szakmát már a kamarai vélemény sem képviselheti. Nyilván ez az egyszerűbb, gyorsabb jogalkotói megoldás, de azonnal jelentkező adminisztratív terhet jelent az állam számára, hiszen az érintett orvosok mentesülnek a kamarai tagdíj megfizetése alól, a velük kapcsolatos feladatellátás egy részét azonban az állami költségvetésből kell majd megoldani.

A kamarák történetét tekintve időnként voltak szakmapolitikai nézeteltérések, de eddig a tárgyalás volt a fő elv a kamarák részéről a mindenkori kormányzatokkal.

A kormány mostani lépése intő példa minden szakmai kamarának, hogy aki a MOK-hoz hasonló diplomáciát képvisel, annak a következményekre is számítania kell. A szakmai önigazgatás elvesztése az egyik legsúlyosabb következmény.

Egy a rendszerváltás óta felépített demokratikus vívmány került veszélybe, és ez bármelyik kamaránál előfordulhat, hasonló esetben.

A szakjogász úgy véli, ahogy 2006 után is visszarendeződés történt, most is számítani lehet arra, hogy az orvosi szakma valamikor visszakapja önigazgatását.

 

A cikk további részleteit az alábbi linken olvashatják:

https://24.hu/fn/gazdasag/2023/02/27/kivereztetne-kormany-magyar-orvosi-kamarat-kotelezo-kamarai-tagsag-etikai-ugyek/

 

(forrás: 24.hu/Tamásné Szabó Zsuzsanna,Vitéz F. Ibolya)