Tavaly 85 ezer gyerek született Magyarországon. Az édesanyákat a várandósgondozástól a baba megszületése utáni napokig a szülésznők készítik fel a csodára, a szülés folyamatára és a születés pillanatára. Tóth Anna, a MESZK Szülésznői Tagozatának tagozatvezetője 42 éve dolgozik a pályán, több, mint 10 ezer szülést vezetett le. Május 5-e a Szülésznők világnapja alkalmából beszélgettünk Annával a szakma szépségeiről, és elkerülhetetlen bukkanóiról is.
- Kezdjük talán egy kis hivatalos áttekintéssel, mennyien tartoznak a tagozathoz, mennyi szülésznő dolgozik a pályán napjaikban?
Regisztrálva kb. 2500 fő tartozik tagozatunkhoz, azonban nem olyan régen készítettünk egy átfogó felmérést, amelyből kiderült, hogy 1500 fő körül van az aktív kollegák száma. Még jobban leszűkítve a kört, azt is tudjuk, hogy ennek a létszámnak kevesebb, mint a fele, 700 fő dolgozik konkrétan a szülőszobán. A teljes létszám jelentős részét olyan kollégák adják, akik néhány éven belül nyugdíjba vonulnak. Mindemellett nagyon sok a fiatal, aki GYES-en van, aki tanul, olyan is, aki átképzi vagy átképezte magát.
- Hogy állunk utánpótlás területén, a jövő szakdolgozói generációja szívesen választja ezt a szakmaterületet?
Jó hír, hogy tulajdonképpen nagyon sokan végeznek szülésznőként. Azonban rossz hír, hogy aránylag magas a pályaelhagyók száma, közülük sokan a főiskola elvégzése után már eleve nem kerülnek be a rendszerbe. Ezzel a szakmaterülettel kapcsolatban van egy kissé misztikus, romantikus elképzelése a fiataloknak, és a képzés elején még nem szembesülnek azzal, hogy itt nem csak a szülés levezetésekor vannak fontos feladataink. A harmadik félév körül derül ki, hogy nagyon sok a kapcsolódó munkafolyamat, jelentős részük önálló feladat, mint például várandós vagy a gyermekágyas anyák gondozása. Azok a fiatalok, akik a pályán maradnak, a főiskola utáni években családot alapítva azzal szembesülnek, hogy a gyermekvállalás után számukra sem egyszerű a visszaállás a 3 műszakos munkarendbe. És sokan nem is tudják vállalni. A fluktuáció mértéke tehát elsősorban itt, a pályakezdés utáni, családalapítási években éri el a csúcsát, és ezen csak akkor tudunk fordítani, ha újabb és kedvezőbb lehetőségeket kínálunk a szülésznők számára.
- Vannak erre kész tervek, a kamara szintjén, esetleg döntéshozói oldalról?
Folyamatosan dolgozunk azért, hogy vonzóbbá tegyük a szülésznői pályát, és azért is, hogy megfelelő elismertséget, magasabb képzettségi lehetőségeket kínáljunk. Ahhoz, hogy megértsük a kialakult helyzetet, ismerni kell a szülésznői hagyományokat, rendszert, a múltat. Magyarországon, Európában egyedülálló módon, tulajdonképpen csak orvosi hagyományai, orvosi múltja van a szülés tényleges levezetésének. Napjainkban is, hiába a normál, szövődménymentes szülés önálló vezetésének lehetősége a szülésznői képzés által, minden szülésnél orvos is van jelen a kórházakban. Mert így szokta meg a társadalom. Amiben én nagyon bízom, az az MSc képzés hazai megvalósulása, ami megnyitja az elvégezhető feladatok, munkaterületek számát a szülésznők előtt, nagyobb önállóságot, kompetenciát, azaz önálló munkavégzés keretén belül végezhető ellátást is biztosít majd.
- Anna, ön gyakorlott, évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szülésznő. Milyen támogatást nyújtana hivatását gyakorló szülésznőként a pályakezdő fiataloknak, illetve a pályán már dolgozóknak?
Két dolgot alapvetően tisztázni kell: egyik, hogy a szülés, az nem egy olyan dolog, amire fel lehet húzni egy egyenruhát. A szülés mindenkinél más. És a szülésznők sem egyformák. Ezek ismeretében, azaz az állandóan változó környezet ismeretében kell tudnunk adni valamit a szülésznőknek, ami a pályán maradásra ösztönzi őket. Én például hiszek a mentor rendszer kialakításában, ahol tapasztalt szülésznők bevonásával, valós, nem csak szimulált folyamatok megismertetése mellett a hétköznapok feladataira készítjük fel a pályakezdőket. Egy szülésznő dolgozhat állami kórházban, rendelőintézetben, magánellátásban, illetve nagyon kevesen ugyan, de dolgoznak az otthonszülésben is. Utóbbi szabályozására is nem olyan régen került sor, a vonatkozó rendelet is a Kamara és a tagozat segítségével született meg. Hogy szülésznősen foglaljam össze, itt is bábáskodtunk.
- Ön szerint, milyen egy jó szülésznő? Milyen tapasztalatok, emóció, hozzáállás szükséges ahhoz, hogy valaki ne csak szakmailag, de emberileg is a legtöbbet tudja nyújtani?
Általában a jó ápoló ismérve a türelem, tolerancia. A jó szülésznőnek gyors észjárásúnak, határozottnak, teherbírónak kell lennie, rendkívül fontos a gyors helyzetfelismerés. Ugyanakkor az új rendszerben is meg kell találnia a megfelelő eljárásmódot, a hozzáállást, mert azt is nehezen szokja meg a társadalom, hogy – ez is egy nem olyan régen született döntés volt -, nincs már szabad szülésznő választás. Korábban a várandósgondozás során megismerve a kismamát ajánlhattunk neki szülési technikát, egyénre szabott segítséget a simogatástól a határozottságig. Most sokkal alkalmazkodóbbnak kell lennünk, fel kell ismernünk, hogy mit szeretne, mire vágyik, hiszen a terhesgondozás során nem találkozunk vele.
- Mint a szakmacsoport tagozati vezetője, mit üzenne a jelen és jövő szülésznőinek?
Azt kívánom, hogy a hétköznapi rutinból, a néha bosszantó, fárasztó pillanatokból ki tudjanak emelkedni, és legyen idejük és módjuk arra, hogy meglássák ennek a szakmának a semmivel össze nem hasonlítható szépségét, éljék át annak a misztériumát, hogy minden egyes gyermek megszületésekor ez a szakma megjutalmazza önmagát.