(képgaléria és részletes eredmények a bejegyzés végén találhatóak)
Hivatásunk mesterei, azaz így lett egy álomból országos versenysorozat
Mielőtt fejest ugranánk az idei döntő izgalmaiba, érdemes visszatekerni az idő kerekét. Hogyan lett a 2009-es, 4 megyés kezdeményezésből és a 2010-es 12 csapatos első országos döntőből mára egy 132 csapatot megmozgató gigantikus esemény. Sokan talán nem is tudják, hogy ez a nagyszabású rendezvényünk, ami ma már a Lurdy Ház teljes konferenciaközpontját is megtölti, egy „dédelgetett álommal” kezdődött.
A verseny szellemi anyja Babonits Tamásné (Jutka) – akkori alapellátási, későbbi általános alelnökünk – volt, aki már 2009-ben látta: a szakdolgozói közösségnek szüksége van egy olyan csapatépítő fórumra, ahol a tudás és az összetartozás találkozik. Ő volt a „motor”, aki összefogta Budapestet, Veszprémet, Zalát és Fejér vármegyét, hogy a 2009-es „főpróba” után 2010. március 24-én az OORI-ban megrendezhessék az első országos döntőt.
Akkor még csak 12 csapat mérte össze tudását, és ahogy a korabeli krónikák írták:
„…a kreatív bemutatkozást felváltó szakmai Activity és Puzzle fordulókban nyilvánvalóvá vált a rendezvény igazi célja: nem kifejezetten az egymással szembeni versengésről szólt, sokkal inkább a közös eredményesség és az egymásra utaltság fontosságáról.”
Ez a szellemiség kísért minket azóta is. Babonits Jutka álma valósággá érett: a 12 csapatos családias vetélkedőből egy 134 csapatot megmozgató, országos, barátságos presztízscsata lett.
„Ti vagytok a tartóoszlopok”
A múlt pénteki XIV. országos döntőt dr. Balogh Zoltán elnök szavai nyitották meg, aki emlékeztetett minket: a szakdolgozók nem csupán részei az egészségügynek, hanem ők maguk a fundamentum. „Ti vagytok azok, akik munkájukkal hitelesítitek ezt a hivatást” – fogalmazott, kiemelve, hogy a mindennapi empátia és a kőkemény szakmai tudás mellett ma már a legkorszerűbb technológiák magabiztos használata is elengedhetetlen.
Az elnök azonban egy beszédes, mélyebb rétegre is felhívta a figyelmet. A csapatnevek – a sok „SHOCK/SOKK” variáció a hajdú-bihariaktól a tolnaiakig – nem csupán szellemes szójátékok. Ezek kollektív jelzések a mindennapi küzdelmekről, a szakdolgozóhiányról és a megbecsülésért vívott harcról.
Egyértelmű célok a változások tükrében
A parlamenti választások után mindannyiunkat foglalkoztat a jövő iránya, amellyel kapcsolatban az elnök beszédében félreérthetetlenül fogalmazott. Kijelentette: az átalakuló egészségügyi irányítás és szakmai vezetés megkerülhetetlen partnereként a Kamara készen áll a stratégiai szerepvállalásra. A cél kristálytiszta: a változások tükrében a köztestület határozottan képviseli a szakdolgozói érdekeket az infrastruktúra fejlesztése, az ápoló- és szakdolgozóhiány felszámolása, valamint a kollégák erkölcsi és anyagi megbecsülése terén. Ez a verseny így vált a szakmai bemutatón túl egyfajta kinyilatkoztatássá is: itt vagyunk, értünk hozzá, és közösen teszünk a jövőnkért.
Amikor megállt a levegő: Adrenalin és összetartozás
A Lurdy konferenciaközpontjában aznap nem a szokványos konferencia-hangulat uralkodott. A levegőben vibrált a drukk és az a fajta összetartozás érzés, amit csak azok érthetnek, akik együtt állnak a betegágy mellett a nehéz pillanatokban. Nem egyszerűen versengés zajlott: minden részeredményt olyan elemi erejű taps és bíztatás kísért, ami átjárta az egész termet.
A délelőtti szituációs feladatok során élethű, feszült helyzetekben kellett pillanatok alatt dönteni. Itt nem volt helye hibának, csak a precizitásnak. Délután pedig a csapatok a digitális térben, QR-kódok és interaktív tesztfeladatok között bizonyították, hogy a jövő egészségügye már a jelenük.
Amíg a zsűri az eredmények értékelésén dolgozott, a csapatok sorban felkötöztek a színpadra, hogy rövid, vidám jelenetekben mutatkozzanak be társaik számára. A hangulat kötetlenebbé vált, a tapsokat pedig az előadások után felváltotta az örömteli várakozás, csevegés, tánc, és még egy vidám vonatozás is.
A nap végén, bár a pontszámok sorrendet állítottak, a győzelem közös volt. A dobogósok mellett mindenki nyert, eljutott helyi, majd a vármegyei döntőkről az országos vetélkedőre, ahol a két-két 4. és 6. helyezett megosztott díja is arról árulkodott, hogy felkészült, gyakorlott versenyzők jutottak el a döntőig.
Természetesen kiemelkedő teljesítményt nyújtó díjazottak ezen a versenyen is voltak, 2. helyezést ért el a VÁCI NÉGYEK (Pest) – 309 pont –, bronzérmes lett a Duális(s)ok(k) (Somogy) – 305 pont – csapata. Az első helyezést, valamint az Ápolói Hivatás Mestere címet a Harci Csigák (Fejér) – 313 pont – csapatának négy tagja, Oravecz Eszter Dalma, Kiliti Máté, Csordás Viktória és Kugler Anna Diána nyerte el.
Gratulálunk a díjazottaknak, és gratulálunk a versenyen résztvevő minden csapatnak a részvételhez. Kijelenthetjük, ahogy 2010-ben, úgy most is bebizonyosodott: a mi legnagyobb erőnk az összefogásunkban rejlik.
Eredménytábla: (helyezés-megye-csapatnév-pontok)
- Fejér – Harci Csigák – 313
- Pest – VÁCI NÉGYEK – 309
- Somogy – Duális(s)ok(k) – 305
- Békés – OMSZ Orosháza – 296
- Szabolcs-Szatmár-Bereg – Damján-o-shock – 296
- Baranya – Keltetők – 292
- Csongrád-Csanád – Itoshock – 292
- Nógrád – COR-dában tartunk – 285
- Budapest – QuattroCare – 278
- Zala – EÜ-TUDÓ-SHOCK – 273
- Hajdú-Bihar – SzívbajoSOKK – 272
- Győr-Moson-Sopron – A REMÉNY SUGÁRZÓI – 267
- Veszprém – LÉLEGZETELÁLLÍTÓK – 255
- Vas – ST-szakasz – 251
- Heves – 360 J (joule) – 247
- Bács-Kiskun – Gastro-Shock – 246
- Jász-Nagykun-Szolnok – SOS SZOLNOK – 241
- Komárom-Esztergom – OSTEOBANDA – 227
- Tolna – Kardio-shock – 225
- Borsod-Abaúj-Zemplén – Villámcsapás – 218
Galéria megnyitásához kérem, kattintson a képre:
