Tisztelt Kollégák! Kedves Egészségügyi Szakdolgozók!
Július elseje a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe. Ezen a napon, Semmelweis Ignác születésnapján, az „anyák megmentőjének”, a modern kórházi higiénia és fertőtlenítés alapjait lefektető tudósnak az öröksége előtt tisztelgünk. Arra az elődre emlékezünk, aki a szakmai meg nem értettség és a teljes elutasítás ellenére is mindvégig hirdette életmentő igazságát, mert pontosan tudta: a jövőért küzd fáradhatatlanul. És nem véletlen, hogy ezen a napon a ti mindennapi, sokszor láthatatlan munkátokat is ünnepeljük. Azt a teljesítményt, amely mögött nemcsak szakmai tudás, hanem mérhetetlen emberi tartás is áll.
Amikor egészségügyről beszélünk, a közvélemény hajlamos egy-egy kiragadott pillanatra, szakmára vagy különösen az orvosi területekre fókuszálni. Azonban mi mindannyian, akik a betegellátás frontvonalában dolgozunk, pontosan tudjuk, hogy az ellátórendszer egy rendkívül összetett gépezet. Ebben a struktúrában nincsenek elhanyagolható feladatok: a legkisebb fogaskerék hiánya vagy akadása is megállítaná a teljes működést. Ez a gépezet pedig elképzelhetetlen lenne a szakdolgozók mindennapi helytállása nélkül.
Nem létezik teljes betegellátás az ágy mellett virrasztó ápoló, a laboratóriumi mintákat elemző asszisztens, a másodpercekkel harcoló mentőtiszt, az új életet fogadó szülésznő, a mozgás örömét visszaadó gyógytornász, az életvégi ellátásban a méltóságot mindvégig őrző kollégák vagy a sterilitást biztosító munkatársak nélkül. Mindannyian egy-egy nélkülözhetetlen láncszemei vagytok annak a folyamatnak, amelynek a középpontjában a legfontosabb érték áll: a beteg ember gyógyulása és biztonsága.
Nem hallgathatjuk el a valóságot
Semmelweis-napon ünnepelni jövünk össze, de nem mehetünk el szó nélkül a mindennapok nehézségei mellett sem. Tudjuk, hogy a hivatástudat és a betegek iránti elkötelezettség nem pótolhatja a hiányzó kollégákat. Látjuk a feszített munkatempót, a túlterheltség okozta fáradtságot, és érezzük a rendszerszintű problémák súlyát. Tisztában vagyunk vele, hogy a méltó elismerésnek nemcsak szavakban, hanem a mindennapi munkakörülményekben és a megbecsülésben is meg kellene mutatkoznia.
A Kamara részéről nem győzzük hangsúlyozni: a szakdolgozók megtartása és támogatása nem gazdasági, hanem nemzeti kérdés. Ezt képviseltük az elmúlt években, és ezt képviseljük ma is, amikor az egészségügyi felsővezetés elé tárjuk a Kamara törvényben rögzített feladat- és hatásköréből adódó, tagságunk érdekeit szolgáló érdekérvényesítő javaslatainkat.
Reménnyel a változásért
A nehézségek ellenére a mai nap mégis a reményé és a köszöneté. Reménykedünk egy olyan jövőben, ahol az egészségügyi szakdolgozó nem az erején felül teljesít, hanem megbecsült, kiszámítható környezetben végezheti a munkáját. A változás elérése rögös út, de közösségünk ereje, az összefogás és a szakmai párbeszéd fenntartása a garancia arra, hogy lépésről lépésre közelebb kerüljünk a céljainkhoz.
Köszönjük minden szakdolgozónak, aki az ágyak mellett, a műtőben, a laborokban, a rendelőkben és a számtalan egészségügyi ellátó területen minden nap felveszi a munkát, és a legnehezebb pillanatokban is azt a szakmai hivatástudatot képviseli, amit Semmelweis, Kossuth Zsuzsanna, valamint a hazai ápolásügy és asszisztencia oly sok ikonikus alakja hagyott ránk örökül. Köszönjük a kitartást, az áldozatvállalást és azt az empátiát, amit semmilyen tankönyvből nem lehet megtanulni.
Minden egészségügyi szakdolgozónak hivatásában sok sikert, magánéletében pedig jó egészséget és békességet kívánunk!
Budapest, 2026. július 1.
Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara
Országos Elnöksége