PDF formátumban elérhető és letölthető as cikk itt: //meszk.hu/wp-content/uploads/sites/7/2026/09/LA-Tapasztalataim-a-muto-vilagaban.pdf
A nevem Ladi Alexandra Fanni és 2021 óta erősítem a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Egységes Műtő Centrumának csapatát. Művészeti szakgimnáziumból érkezve csöppentem az egészségügy világába. Eredetileg csupán egy stabil megélhetést biztosító munkát kerestem, de visszatekintve óriási öröm és büszkeség számomra, hogy a kórházi hivatás mellett döntöttem.
Tisztán emlékszem a napra, amikor először léptem be a műtőbe. Azonnal rabul ejtett az a sajátos világ: a fegyelem, a rend és az a gördülékeny, összehangolt csapatmunka, ami olyan, mint egy szavak nélküli, tökéletes összhangban zajló tánc. Különösen megérintett az a tapintható empátia és alázat, ami a falak között áramlott. Teljesen máshoz voltam szokva előtte, de amint beléptem és megtapasztaltam, tudtam, hogy ezt szeretném csinálni.
Előtte tetoválóként dolgoztam, így nem voltak ismereteim arról, hogyan is épül fel az egészségügyi rendszer. Nem volt elképzelésem arról, mi történik pontosan egy műtét alatt. Itt nem csak a műtéti ellátásra gondolok, hanem a körülötte zajló készülődésre is. Mindig is vonzott egy olyan pálya, ahol közvetlenül segíthetek másokon, ugyanakkor szerettem volna olyan hivatást választani, ami folyamatos szakmai fejlődést, illetve kihívást jelent. Végzett műtős szakasszisztensként is rendszeresen ismerhetünk meg új eljárásokat a műtét technika és a műszerpark rohamos innovációjának köszönhetően, így mindig tanulhat valamit az ember. A műtő különleges légköre, a precíz csapatmunka és a felelősségteljes feladatok egyre inkább megerősítettek abban, hogy jó döntést hoztam, amikor idejöttem.
A kezdet természetesen kihívásokkal teli volt. A speciális műszerek megismerése, a steril munkavégzés szigorú szabályainak elsajátítása és a műtő sajátos ritmusának felvétele komoly koncentrációt igényelt. Kezdőként sokszor izgultam, hogy minden szakmai elvárásnak megfeleljek és féltem attól, hogy hibázom, de szerencsére sosem voltam egyedül. Voltak kollégáim, akik mellett jobban éreztem a nyomást, de többségük türelmesen segített, irányított és tanított. Fontosnak tartom kiemelni az utóbbit, mivel felbecsülhetetlen értékű szakdolgozói segítséget kaptam tőlük fejlődésem során. Ez a mentori támogatás adta meg az alapot, amire a későbbiekben építkezni tudtam.
Közel egy év gyakorlati idő után kezdtem el a formális egészségügyi képzést. A duális képzés során az elméleti oktatás és a klinikai gyakorlat párhuzamosan zajlott, ami hatalmas előnyt jelentett. Az iskolapadban és a demonstrációs termekben megszerzett elméleti tudást szinte azonnal, élesben is kamatoztatni tudtuk a műtői gyakorlatok során, szakavatott felügyelet mellett. Tanóráink részben az iskolában zajlottak, de a kórházunk skill laborjában is rengeteg időt töltöttünk tanulással. Gyakorlati óráink többségében a műtőinkben teltek el. Tanulmányaink alatt arra is lehetőségünk volt, hogy budapesti intézményekben szív- és mellkassebészeti beavatkozásokat figyeljünk meg, ami tovább tágította szakmai látókörömet.
Az első két évben az általános sebészeti műtőkben dolgoztam, ami kiváló és széleskörű alapot biztosított. Jelenleg a fül- orr- gégészeti és fej- nyaksebészeti műtő csapatának vagyok tagja, de a kedvenc műtéteim még mindig a nagyobb feltárásból végzett beavatkozások. Bár szeretem, ha egy beavatkozás a megszokott, precíz protokoll szerint zajlik, legalább annyira motiválnak a váratlan helyzetek is, amelyek azonnali alkalmazkodást és problémamegoldást kívánnak. Ez a munka nagy felelősséggel jár, hiszen a műtőben minden apró mozdulatnak és döntésnek súlya van. Fontosnak tartom a pontosságot, a szervezettséget és azt, hogy a műtéti csapat minden tagja számíthasson egymásra. Igyekszem a lehető legmagasabb színvonalon elvégezni a munkámat, hogy ezzel az operáló orvosok, a velem egy légtérben lévő személyzet és a betegek is biztonságban érezzék magukat. Nagy szerepet játszik a magabiztosság is, amit az évek során szerzett tapasztalataimból szereztem meg. Úgy érzem pályakezdőként is nagyon sokat fejlődtem, de minden egyes műtét új lehetőséget ad arra, hogy új tapasztalatot szerezzek és jobb szakemberré váljak.
Ebben a szakmában a kitartás és az akaraterő kulcsfontosságú. Nem engedhetjük meg magunknak a bizonytalanságot; mindig a legmagasabb szakmai színvonalra kell törekednünk, szívvel-lélekkel végezve a feladatunkat, hogy a legnehezebb helyzetekben is maximálisan helytálljunk.
Egy műtős szakasszisztens motivációként mindig azt hangoztatta, hogy “bárányok között – legyél farkas”. Mostanra értettem meg valódi jelentését. Mindig arra kell fókuszálnunk, hogy mi a lehető legjobb énünket mutassuk, és nem az esetleges negativitásokra körülöttünk. Ne hagyjuk, hogy mások elrontsák a kedvünket, mert akkor nem tudunk olyan munkát végezni, amibe teljes szívből, minden erőnket beletesszük. Számomra ez a hivatás egy olyan közös alkotómunka, ahol a csapat minden tagjának precíz munkája szükséges a tökéletes végeredményhez. Akár egy festmény: ha az apró ecsetvonások nincsenek a helyén, nem lesz szép az összkép.
A műtő nem egy gépies üzem; itt életekkel dolgozunk, ami megköveteli, hogy folyamatosan motiváljuk és támogassuk egymást. Számomra ez a közösség egy második család, ahol az orvosok és a szakdolgozók közötti kollegalitás és összetartás példaértékű. Főleg ezért is maradtam a gégészet mellett. Talán ez az a szakma, ahol a legerősebb az összetartás mind az anesztéziával, mind az orvosokkal. Egymásra vagyunk utalva, így nagyon összekovácsolódunk munka közben. Életre szóló barátságokat kötöttem és megtaláltam azt a hivatást, amit a legerősebb meggyőződéssel és tiszta szívből tudok ajánlani mindenkinek.
Ladi Alexandra Fanni
Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Egységes Műtő Centrum
Műtős szakasszisztens